Kéménden
a sport igénye már az első világháború előtt megjelent. A 20-as évek felé a
községben már több helyen alakítottak ki kisebb pályákat és egyre többen
focizgattak. A fiatalok az akkori időkben színdarabokat adtak elő, hogy legyen egy kis
pénzük, amiből aztán szereléseiket vették. Ezeket a színházi estéket a Gurgyalban
a Dávid-kocsmában, később a Kozma-kocsmában adták elő. A színjátszók szervezői Bakonyi
Imre és Tóth Vincze voltak.
Végül a falu fiataljai úgy gondolták, hogy most már nemcsak
egymás között, de a környékbeli csapatokkal is kellene játszaniuk. 1921 tavaszán
megalakították a Kéméndi Sport Egyesületet.
Az alapító tagok: Józsa Zsigmond - üzletes, Kafka János
- pékmester és Hevér Ingác voltak. A megalakult csapat járta a
falvakat. Amivel tudtak, azzal közlekedtek: lovas kocsival, vonattal... Előfordult hogy,
egy évben ugyanazzal a csapattal - Zselíz, Párkány, Bény, Szőgyén, Esztergom -
négyszer is megmérkőztek. 1923-tól beneveztek a Déli Kerület labdarúgó
bajnokságába is, amelynek központja Érsekújvár volt. |
 |
A kéméndi
csapat 1943-ban |
|
 |
Kupamérkőzés
után a Garam-szigeten, 1966-ban |
|
|
1925-ben
Budapestről hazajött egy Lehoczky Mihály nevezetű fiatalember - az ő
irányítása alatt már több sikert is elértek és ütőképes csapattá formálódtak.
Néhány év múlva a játékba bekapcsolódott Bartusz Gyula és Baranyai
Imre is, akik kézbe vették nemcsak a csapat irányítását, de magát a
játékot is. Ekkor Kéménd már a kerület első osztályában
játszott, meglehetősen sikeresen. 1938-ban - az államfordulat után a községben csak
levente csapat volt, amely nem elégítette ki a közönséget. |
A második világháborúig Kéménd színeiben szerepeltek:
Lehoczky Mihály: később Kéméndről Érsekújvárba ment játszani, majd
edzőnek. Baranyai Imre: foglalkozása cipész volt. Ő varrta a
csapatnak a cipőket, labdákat. Egyben játékos és sportvezető is volt. Ondró
József: A 40. évek előtt játszott NB II--ben Ungváron, Léván és még
néhány helyen. Tóth Zsigmond - 1939-42 között a budapesti egyetemi
csapatban szerepelt, majd 1945 után itthon játszott.
És a többiek: Bankházi Károly, Gula György, Bartusz Gyula, Bakonyi Imre,
Weisz Oszkár, Kelecsényi József, Tóth Károly, Takács Ráfael, Tóth Vincze, Szőköl
István, Bábindeli László, Kelecsényi Pál, Bakonyi János, Ciganyec László, Darázs
Vidor, Sándor, Péter, Mráz Pista, Jenő, Zoltán, Szántó Pista, Pallos Vidor, Ocskai
Bandi, Pásztor József, Krecs-mer József, Bodó Bandi, Pinnel János, Bertók lmre,
János, Vidor, Csepregi Ernő, Kardos Vince, Menyhárt József, Tóth István, Dániel
László, Lacza Pál, Tóth Ferdi, Vincze Imre, Dinnyés János, Sováb Vidor,
Veszelóvszky Imre, Gyarmati Károly, Erdős Imre.
A futballcsapat természetesen zöld-fehérben játszott, esetleg piros szerelésben.
A háború utáni években újból megindult a sportélet. Szerelés nem maradt, szertár
sem volt. A helyi vezetők a sportszervezet irányítását Ondró Józsefre
bízták. A kezdeti nehézségek leküzdésében sokat segítettek még Dániel
László, Darázs Sándor, Tóth Zsigmond,
Pinnel János, Bertók Imre, Dinnyés János, Pankó
János.
A futballcsapat neve néhányszor megváltozott. Kezdetben csak mint sportegylet, majd Sokol,
Družstevník, míg ma Kéméndi Sport Club
néven szerepel. Az 50. évek táján a nehézségek ellenére nagyon jó mérkőzések
voltak.
Az
50-es évek játékosai:
Tóbi Pál,
Lacza Pál, Szűcs László, Tóth Géza, Viola József, Mikó Ernő, Tóth János, Logacz
Péter, Szűcs Imre, Sthäffer Pál, Lacza Iván, Balog Dodó, Truszka Feri, Janig
Károly, Krecsmer Ignác, Rák Pista, Gedai Pityu, Szűcs Károly, Kamancza János, Rák
Zsozsó, Fazekas János.
1960 után az országos és járási sportszervek már több anyagi segítséget adtak a
falusi futball szakosztályoknak. Így a kéméndi pályát is bekerítették és egy
modern öltözőt építettünk. Ebben bizony nem kis szerepe volt a fáradhatatlan fiatal
tanítónak, Janig Károlynak. A 60-70-es évek táján nélküle nem
lehetett elképzelni a kéméndi labdarúgást. Mellette további lelkes sportvezetők
tevékenykedtek: Getler László, Tóth József, Benefi László.
A
60-as évek játékosai:
Tarián
Eugen, Benefi Géza, Lakota István, Stellár László, Zahorecz László, Kántor Jani,
Paukó Géza, Németh János, Harack László, Kelecsényi István, Baranyai János,
Kovács Laci, Dániel Tibor, Benefi László, Ondró Zsigmond, Sováb Péter, Németh
Pál, Sipos Laci, Tóth Ignác. A 70-80-as évek játékosai: Blunár József, Varga Imi,
Varga Rudi, Szvitek Béla, Fiala László, Vincze László, Ondró József, Vincze Tibi,
Hegedűs Géza, Vörös István, Baranyai Karcsi, Petrovics Gyuszi, Szűcs Karcsi, Stribik
Gyuszi, Benefi Jani, Rajnoha Imi, Kicsindi Géza, Erdős Rudi, Kelecsényi Jani, Zatykó
Laci, Horváth Pali, Sováb Pali, Hruska Béla. Nem szabad megfeledkeznünk
azonban azokról a játékosokról sem, akik szívesen jöttek játszani Kéméndre,
hiszen itt mindig jó csapatszellem uralkodott. Csak néhányat említek meg közülük: Jánosi
I., Bartal G., Herbacskó Gy., Ruzsik Gy., Godó J., Kicsindi G., Varga K., Prém Ö.,
Kanicska T. Ezúton kérek elnézés azoktól, akik véletlenük kimaradtak. A
nemzetközi és barátságos mérkőzések is emlékezetesek maradnak. A híres Garam
szigeten évről-évre találkoztunk Mezőfalva, Győrszentiván, Pápa, Bp.
Építők, Hajdúszoboszló Sárisáp, Pilismarót, Dorog, Esztergom csapataival. A
hazaiak közül a Spartak Komárno (Tóth János felejthetetlen
mérkőzése 1964-ben), Nitra, Slovan Bratislava, a szlovákiai
magyar újságírók válogatottja volt ellenfelünk. Mind-mind az elmúlt idők
dicső pillanatait idézik. Ezen évforduló kapcsán elmondhatjuk, hogy minél több
olyan lelkes sportvezetőre és tehetséges labdarúgóra volna szükségünk, mint amit
az elmúlt 80 év adott. A helyi iskolában is rendszeresebbé kellene tenni az iskolai
csapat működését, hiszen a múlt itt is kötelez. Az öregfiúk együttese ma is
ápolja ezt a hagyományt és szívesen látják őket mindenhol.
A kéméndi SC jelenleg a járási bajnokság utolsó osztályában szerepel - mit is
mondhatnánk még erről. Nem ezt érdemelné a 80 éves jubileum. De ez már egy más
téma. |
