Népviselet

A község népviselete a 19-20. századfordulón virágzott. A kendervásznat a nők szőtték. A népviselet kellékeit főleg Esztergomból szerezték be.
A férfi viseletben csak a nagyülepű, szűkszárú gatya volt jellegzetes. A nőknél legalacsonyabban helyezkedett el a derékvonal. A férfiak fejrevalója fekete pörge kalap, nyári munkaruhájuk a fehérítetlen vászon volt. Ünneplő gyolcsingük ráncos, bő ujja kézelőbe fogott, alját betűrve viselték. Nadrágjuk fekete posztó vagy szövet, tánckor gatyájuk elé háromszögre hajtott tarka kendőt tűztek. Hordtak ködmönt és szűrt is. Oldalt varrott szárú, ráncos fekete csizmájuk sarkára csörgőt kötöttek felfűzött acélkarikákból.
A nők hajukat T-alakban választották el, két oldalt feszesen lefésülték; a fül fölött egy-egy kis fonatot vezettek hátra. Az asszonyok a hátulsó hajcsomót és az oldalfonatok végét fonatlanul kontyba csavarták a tarkójuk felett. Két darabból szabott, textilbevonatú keménypapírokkal, konttyal fedték a hajkontyot. Elöl a sűrűn fodrozott, széles fehér (öregeknek fekete) csipkefodor, pintli (homlokpárta) félköríven fedte hajukat. Az ünnepi konty arany- vagy ezüstszálas csipkével borított, hátul széles lelógó szalaggal. Föléje áttetsző tüllkendőt vettek. Az ünnepi ingujj bő, a köznapi szűk. Pendelyüket három szél vászonból vagy gyolcsból varrták. A vállpántos pofándlit (farpárna) 15-20 cm-rel derék alá helyezték: A hosszított derék a 20. századtól egyre hangsúlyozottabb, a szoknya pedig egyre rövidebb lett. A pofándlira akasztották a 10-12 darab ráncos szoknyát. Körülbelül a 20-30-as évektől kezdődően a felső apróbb ráncokat forrósított kumlivassal rögzítették. A legtöbb szoknyát kétaljúra, aljára belül tenyérnyi széles fodorral varrták, hogy jobban elálljon. Az inneni felső szoknya apró virágú karton vagy selyem, ünnepi kötényük fehér. Hosszú derekú, feszes pruszlikukat (mellény) gyakran összevarrták a szoknyával. A pruszlik fölé fodros szélű fellétüll vállkendőt vettek, melynek végeit előbb a hason félkörívben leeresztették, aztán hátravezették, ez a nyecceskendő. Erre került a szalagokból készült hegyegő. Hajba, karra, kötény elé való szalagokat és farra való széles szalagokat tettek A lányok nyakát 2-3 sor nyakhoz simuló és 2-3 sor lelógó gyöngysor díszítette. A női csizma oldalt varrott, kemény szárú, magas sarkú, amire csörgőt erősítettek.

Bényi népviselet -- legenda
Történt abban az időben, amikor még egy nagyhatalmú török basa Esztergomból uralta a vidéket, hogy a szóban forgó uraságnak igencsak megtetszettek a bényi menyecskék. Ezért elrendelte, hogy azok legalább egy tenyérnyit vágjanak le a szoknyájuk aljából. Gondolta a basa, így majd többet láthat a menyecskék alsó fertályi bájaiból. Node nekik sem kellett egy kis dörzsöltségért a szomszédba menni! A basa parancsának engedelmeskedve valóban megkurtították egy tenyérnyivel szoknyájukat, ám egyszersmind azok derekát ugyanennyivel meghosszabbították. Ennek következtében az alsó szegély ugyanoda csúszott vissza; ahol korábban volt. Ilyen módon a basa parancsa is teljesült, hiszen a szoknyák aljából valóban levágtak egy tenyérnyit, ám mégsem látott többet a menyecskékből, mivel a hosszított deréknak köszönhetően az egész ugyanennyivel lejjebb csúszott. Ennyi a monda, de sajnos a viselet kialakulása a múlt század végénél régebbre nemigen nyúlik vissza.