Interjú Nagy András esperes plébános úrral

Esperes úr! Mióta tevékenykedik a falu lelkipásztoraként?

Október 1-étől vagyok kinevezve Bény plébánosának, oldallagosan megkaptam Kéméndet, majd a két plébániához hozzájött Kőhídgyarmat is. A plébánosi székhelyemet október közepén foglaltam el.

Melyek voltak az első megoldandó problémák?

A legelső probléma az volt, hogy meg kellett oldania a lakhatást, mivel hét éve nem volt a plébániának lakója. Két vagy három hétig az előző káplánhelyről, Zselízről jártam Bénybe. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ez az első működési helyem, mint plébánosnak, meg kellett ismerkednem és vállalni kellett a plébánosi tevékenység minden kihívását.

Milyen társadalmi rétegből vannak a hívek?

A társadalmi rétegződés szempontjából nagyon vegyes, bizonyos mértékben az összes réteg képviselve van. A vallás nem a társadalmi réteg, hanem a személyes meggyőződés és hozzáállás kérdése.

Változott-e az összetételük?

Úgy érzem igen. Egyre vékonyodik azok rétege, aki vallási szempontból "neveletlenek", és ezért gyermekeik és családjuk sem juthatott személyes kapcsolatba az Istennel, és egyre többen vannak, akik szentségekhez járulásukkor nemcsak némi ismeretet, hanem hozzáállást is elsajátíthattak.

Mennyire ismeri a híveket?

Az eltelt hét év alatt bőven volt időm megismerni őket úgy mint közösséget, és nagyon sokukat személyesen is.

Milyen gyakran van szentmise?

Általában hétköznap háromszor és vasárnap egy szentmise van. Az utóbbi időben majdnem minden nap van szentmise amellett, hogy a másik két hitközséget is el kell látnom.

Milyen korosztály jár templomba?

Minden korosztály képviselve van, de talán leginkább a középkorúak lehetnének többen.

Kérem mondjon valamit a település szociális helyzetéről!

Bár az egész ország szociális helyzete elég rossz, itt a Garam-mentén a helyzet sajnos az átlagnál is rosszabb. Az elmúlt évtizedek alatt az állam minimális figyelmet szentelt ennek a régiónak.

Folytat-e ezzel kapcsolatos tevékenységet?

A plébánia sajnos ebből a szempontból nem igazán tud segíteni. Magunk is segítségre szorulunk, főleg az egyházközség ingatlanjának rendbehozatalában, illetve karbantartásában.

Kik segítik, és hogyan ebben a munkában?

Az itt töltött évek alatt sikerült kiépíteni olyan ismeretséget, amelyre tudok számítani, de ez elsősorban a szaktanácsot illeti.

Kap-e anyagi vagy más segítséget a plébánia?

Kaptunk néhányszor segítséget, elsősorban a műemlék templom javítására.

Milyen területen lenne szükség segítségre?

Leginkább több papi hivatásra volna szükség, és az állam is szabadabban hagyhatná az egyházat lélegezni anyagi szempontból. Akkor többet lehetne tenni a szociális szempontból is.

Tud-e segíteni gondjaink és problémáink megoldásában?

Senki sem mindenható - Istenen kívül. Ellenben mindenki számára elérhető vagyok és szívesen segítek, ha tudok.

Hogyan jellemezné a fiatalokkal való kapcsolatát?

Akik mostanában válnak gyermekből fiatallá, úgy érzem már könnyebben megközelíthetőek, megszólíthatóak, mint az őket megelőzőek. Ezért őket illetően reménnyel nézek a jövőbe.

Ön szerint hogyan viszonyulnak a valláshoz?

Ez nagyon nehéz kérdés, mivel nem lehet őket egy kalap alá venni. A legutóbbi bérmálást illetően sokukban nagy örömöm tellett, mivel nagyon szép és őszinte volt a hozzáállásuk. Ebben pótolhatatlan szerepe van a családnak. Ha a család nem szentel önmaga életének elég időt, szeretetet és figyelmet, komoly visszahúzó erő lehet a fiatalok életében is. A gondos családi háttér viszont nagyban megkönnyíti az őszinte vallásosságot.

Több településen is végzi munkáját. Vannak e különbségek és hasonlóságok ezek közt?

Mindegyik egyházközség sajátos, megvannak a maguk gondjai, örömei. Sok a hasonlóság, hiszen szomszédos községek, a hagyomány szempontjából is egy tájegységet alkotnak. Talán igazán nagy másságok és különbségek nincsenek.

Tart-e kapcsolatot a környező plébániákkal?

Természetesen. Esperesi körzetünkön belül és kívül is. Ez nagyon jól megmutatkozik akkor, amikor imadélutánnak ad otthont valamelyik egyházközség.

Kiket lehet legnehezebben bevonni a keresztény hit elsajátításába?

A fitalabb középkorosztály az, amely a legnehezebben szólítható meg. Ok azok, akik a szüleiktől sem kaptak példát, és más módjuk sem volt talán személyes kapcsolatot kiépíteni a vallással. Hiányzik a pozitív kép a személyes megtapasztalásból, ezért nehéz hidat építeni feléjük. Sokukban fixálva van egy hamis kép Istenről, vallásról és ennek a megéléséről. A probléma mindenképpen nagyon összetett, sok a miértje ennek a mai állapotnak.

Mi az, amit még fontosnak tart elmondani, mint a falu lelkipásztora?

Sok mindenről szó volt a teljesség igénye nélkül ebben a beszélgetésben. Talán azt volna fontos hozzátenni, hogy az egyházközösség olyan, mint egy család. Olyanná lesz, amilyenné éljük mindennapjainkban. Aki betér, érezhesse az otthon melegét. Csak együtt; egymás által lehet szebb és boldogabb az életünk és a jövőnk.